2. rész

  A szívem a tüdőmben dobogott. Egyszerre fogott el a félelem és az izgatottság érzete. Az orra nedves volt,mint a reggeli harmat. Mély fekete szemei csak engem követtek. Nem nézett más merre,csak énrám. Ekkor morgást hallottam a barlang felől,ahol a farkasom rejtőzött. A vad megrezzent egy pillanatra,de nem tágított mellőlem. Míg végül oldalra kaptam a fejem és a láthatatlan állat kiugrott a sötét lyukból...a velem szemben álló vad odaugrott a sárga szemű ellenségéhez,s támadó pózt vett. Nem értettem mi lesz...most megküzdenek?!Értem!!? Egy percre leblokkoltam és elgondolkoztam. Ha egy könyvet írnék,akkor ez tökéletes cím lenne: "két farkas,egy lányért"...ha jobban belegondolok nem is olyan jó. Gondolataimból egy ugatás ébresztett fel.Mely úgy hangzott,mintha hangosan rám kiáltottak volna,"hogy fussak már el,álmodozások helyett" Jogosan ugatott le,hisz életveszélybe voltam. Hát otthagyva őket gyors elfutottam,a barlangba be. Még egy utolsó pillantást vetve az állatokra visszafordultam,de addigra már rég egymáson feküdtek és harapdálták egymást. Sajnáltam a sárga szemű farkast,hisz értem teszi ezt az egészet...vagyis én azt hittem,hogy értem teszi. Miközben a nyirkos,vizes talajt böngészve mentem a sötét,hideg barlangban,rájöttem,hogy ez a barlang zsákutca. Hisz a barlangoknak nincs kijárata. De vállat vontam és mentem tovább. Hallani lehetett az egy-egy vízcsepp leesésének hangját,az elveszett méhecskék zümmögését...és az állatok morgását (?!) Felkaptam a fejem,állatok morgását?! Körülnéztem a barlangban,s csak sötétséget láttam és a koszos,vizes köveket.De nagyon érdekelt az a különleges hang.Nem érdekelt,hogy összetalálkozok egy állattal,csak elindultam a hang irányában.Miközben mentem a hasam görcsölt,mintha izgulnék,hogy mi lehet ott. Csönd lett. Füleltem,s újra körülnéztem,de nem volt semmi.Végül egy kis apró sziporkázó fényt pillantottam meg. Nagyon halványan lehetett látni.Követtem a fényt...
  A fény a barlang másik végén kivezető utat mutatott. Mikor kidugtam a fejem a kőfal oldalából,homályosan láttam a tájat. Pár perc után láttam csak tisztán az előttem lévő erdőt. Varázslatos volt. Fenyőfa,és föld illat volt.A hajamba belekapott a szél,és becsuktam a szemem,s élveztem a csendet. De visszakellett térnem a valóságba.Itt álltam a hegy tetején. Egyes,egyedül. A hegy túloldalán két farkas küzd. Merre is mehetnék tovább.Haza nem akartam menni,új helyet akartam felfedezni.Többet megtudni a természetről. Így elindultam lefele a magas kő tömegből.

Tapostam a magas fűcsomókon,s a lábam alatt csak úgy ropogott a fű. Szédültem a fáradságtól. Az őszi szellő megcsapta az arcomat. A nyakamon felállt a szőr és libabőrős lett a kezem.Arra gondoltam,mikor még a papám mesélt az erdőről,mindig elképzeltem,hogyan futkározok a fák közt. A közelbe láttam egy fát,ami egész kényelmesnek látszott...leültem a fa alá,s csendben néztem a fák lombjait,ahogy áthatol rajtuk a fény. Nem kellett 20 perc és már aludtam is...

Melegség ütötte meg az arcomat.Egyszerre éreztem a fű,föld és a vér illatát. Lassan kinyitottam a szemem.Előttem két sárga szempárt pillantottam meg. Az orra véres volt.Hátrébb lépett az állat.Lassan odanyújtottam hozzá a kezem,s beletúrtam durva szőrébe. Lágyan végigsimítottam,s megjegyezve a durva szőrének tapintását újra végigsimítottam fehér,elsápadt kezeimmel.Isteni pézsmaillat csapta meg az oromat.Végre élek...